Online

Ha visszapillantunk, akkor láthatjuk, hogy a film és a kritika között 18 nap telt el. Sosem várok ennyit, három négy napon belül megírom. Ennyi elég ahhoz, hogy ne a film hatása alatt pötyögjek, hanem átlássam, és egészben megértsem a filmet.

Az Öngyilkosok klubja ezt azonban szembe köpte.

18 nap...majdnem három hét...közel egy hónap...ennyi idő telt el, hogy láttam, és mai napig nem enged. Minden nyugodt percemben bekúszik a szemem elé az apró kérdéseivel. A megválaszolatlan és befejezetlen szálakkal. Igazából bocsánatot kell kérnem, hiszen ez nem is horror.  Nem nevezhetünk horrornak ahol több liter ketchup a művér és a látványi brutalitást egy levágott kéz jelképezi. Mind ezek ellenére én még is azt mondom, hogy horror. Horror az ép elmének, és egyenesen gyilkosság a bomlottnak.
Több helyen írják; és igaz. Az öngyilkosok Klubját csak a japánok érthetik igazán illetve azok akiket érdekel a kultúra és beleásták magukat. A film minden másodperce szinte jelképek rendszere, mondhatni a levetített kép csak egy vászon ami eltakarja ezeket az avatatlan szemek elől. A film alap mozzanata is, igazándiból nem európai gondolkodásra lett tervezve. De még így is "élvezhető".

Továbbá ha valakinek a vágya lenne meghúzni a gyilkosság és az öngyilkosság közötti halovány, lepke könnyű határvonalat, nem lesz könnyű dolga. Igazából van vonal? A pontos definíciója "előre megfontolva elkövetett (premeditált) szándékos emberölés". Viszont ismerünk ugye hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságot, sőt szerelemféltésből is. Tehát ha valaki a legsérülékenyebb korosztályt megvezeti szándékosan és szándékosan olyan kérdésekkel "támadja" őket, amikre nem kaphatnak választ ezért a kérdezőt magasabb szintre emelik maguknál, azt a személyt hívhatjuk gyilkosnak? Hívhatjuk, ha az a célja, hogy a másik öngyilkosságba meneküljön? Mert ezek a fiatalok azt tették. Csak a menekülést boldogan, mosolyogva követték el...
Igazi terror támadás a lélek ellen...

A nyitó jelenetet még az is ismeri többnyire, aki a filmet nem látta. 54 lány vidáman, nevetgélve, ritmusra a metró elé vetik magukat. Önszántukból. Ilyen "tömeg öngyilkosság" még egyszer előfordul a filmben. Ekkor egy iskola tetején (?) lévő baráti társaság zuhan le. Érdekes megnézni, hogy a fiatalok között van aki, mikor felvetik az ötletet még nem osztja a nézetüket, majd pár perc múlva vigyorogva ugrik. Nice.

A rendőrség tehetetlen, bár kapnak egy fülest úgynevezett "Denevértől", de ez sem nyomra vezető. Érdemes megfigyelni, hogy Denevér egy rendőrrel beszél csak, illetve a rabként tartott apja sem jelentéktelen...
Előbukkan közben egy honlap. Tartalom szinte nincs is rajta csak meghatározott számú piros illetve kék pötty. Hamarosan fény is derül rá, hogy ezek a bejelentett gyilkosságok - a kék a fiúk a piros pedig a lányok jele. Az egyik nyomozó szeme láttára sokszorozódnak sokszor...

Tehát mint említettem, a rendőrség tehetetlen. Rettegnek nyilvánosságra hozni az "Öngyilkosok Klubja" elnevezést, nehogy katasztrófa legyen. pedig ez már létezik - de! Csak hogy csavar is legyen, nem az igazi.  Nem a tömeg, amikre mi gondolunk....

Persze, ennek a filmnek is vannak gyengéi. Az egyik az pont a pillekönnyű váz, hiszen egy realisztikusabb, kevésbé elvágyódóbb lélek nem érti a filmet és számukra csak egy unalmas maszlag lesz. Célszerűbb lett volna behatárolni a filmet. Ha művész film kevesebbet mutatni, ha horror akkor többet és változatosabban. Horrornak nem elég véres, másnak viszont túlságosan is. Harmadik pedig a zene. Aki nem kedveli a JRock illetve JPop világát annak gyenge és érdektelen, zavaró lesz. Márpedig Európában - habár egyre növekvő népszerűségnek örvend - még nem elterjedtek igazán. Tehát ez egy eredetileg ténylegesen csak japán film. Japánoktól, japánoknak. Japánokról.

Az az igazság, hogy ennél többet nem tudok írni. Ezt a filmet látni kell. Látni kell és megélni. Megélni és megérteni. De talán nem is horror. Talán egy művész film. Talán...talán ilyet nem szabadna vászonra vinni...

"Azért jöttél, hogy helyre hozd a kapcsolatodat önmagaddal? Vagy azért, hogy tönkre tedd ezt a kapcsolatot? El vagy vágva önmagadtól?...
... Összefüggsz saját magaddal? Mint te és én, áldozat és támadó... mint te és a barátod. Összefüggsz saját magaddal? Összefüggésben állsz saját magaddal? Keresed saját magadat? Ha felszárad az eső, felhők gyülekeznek."